Következetesség a kiskereskedelmi egységekben vezetői szemmel: miért szükséges?

A hatékonyság egyik alappillére a következetesség, és nagy szerepe van abban is, hogy a dolgozók között kevesebb felesleges súrlódás alakuljon ki. 

De miről is szól a következetesség, és miben nyilvánul meg a hiánya?

A következetes személy az, aki bizonyos írott, vagy elvi szabályokat követ, és ő maga is betartja azokat, valamint nem tér el a cselekvési, megoldási módoktól. Vagyis erkölcsi és becsületbeli elvek szerint él, ezektől pedig nem tér el, ezt a cselekvési mintát elvárja másoktól is, de önmagától ugyanúgy. Illetőleg nem ad előnyt bárkinek is, másokkal szemben, a következetesség egyik alapeleme az egyenlőség elve. 

Árnyaltabban megfogalmazva: az erős elvek a szabálykövető magatartást teszik lehetővé, ez pedig azt eredményezi, hogy semelyik dolgozó nincsen a másik felé emelve, vagy a másik alá rendelve. Így tartható fent a hatékonyság, a munkahelyi konfliktusok kialakulásának elkerülése, vagy akár a fluktuáció is. 

Minden üzlethálózatnak megvannak az egyedi szabályai, azok, amelyek szerint kell dolgozni, és kell viselkedni, viszonyulni. Ezek a kulturált emberi viselkedést veszik alapul és egészülnek ki olyan szabályokkal, ami az adott üzletláncra, cégre vonatkozik, belső szabályrendszert, egyedi feladatöröket segítő információkat, általános elvárásokat felsorakoztatva. . 

Hogy miért szükséges papírra fektetni ezeket a néha alapvetőnek tartott szabályokat, és miért is kell(ene) betartatni? Azért, mert a munkahelyi szabályokat még így is kevesen tisztelik, így ebből következően kevésbé tisztelik egymást, a céget, vagy a vezetőiket a dolgozók. 

Vegyünk egy nagyon egyszerű példát.

Van egy általános szabály, amit a dolgozó elfogad a munkaszerződése által: a munkaideje alatt köteles a cég által logózott munkaruhát viselni.

Ez egy olyan dolog, hogy senki sem szereti, de szakmailag érthető, hiszen a munkaidőnk alatt a céget képviseljük, nem pedig magánszemélyként vagyunk jelen.

Adott egy dolgozó, aki egyik nap úgy dönt, hogy nem fogja viselni a munkaruhát, majd kellemetlen hangnemben közli ezt az adott napi vezetőjével (aki nyilván köteles betartatni mindenkivel a szabályokat, tehát az ő felelőssége, hogy például mindenkin legyen munkaruha), az megszegi a munkaszerződését. Ez egyébként kirúgással is járhatna.  

Ezt az adott napi vezető bármilyen igazolás vagy engedély hiányában nem tudja elfogadni, amivel a dolgozó nyilvánvalóan nem ért egyet, és etikátlan módon ezt a véleményét ki is fejti a vevők előtt, sértve a cég hírnevét.

Ez a szituáció erős ellentétet szül a napi vezető, és a dolgozó között. Hiszen ha van egy szabály, akkor az kivétel nélkül mindenkire vonatkozik. Nem kivételezhetnek senkivel, maximum tényleg erősen indokolt esetben, de ez sajnos nem az a kategória.

A rebellis dolgozó panaszt tesz a menedzserének a napi vezetővel szemben. A menedzser (valószínűleg) a lázadó kolléga és a közötte létrejövő konfliktus elkerülése végett, ráhagyja, hogy nem viseli az egyenruhát és megkéri, hogy mindenképpen hozzon majd egy orvosi igazolást. Az orvosi igazolás természetesen azóta is érkezik. 

Akkor nézzük, mi is történt pontosan? 

1. A dolgozó megszegte a cég által elvárt szabályokat.  
2. A dolgozó nem vette figyelembe, hogy másoknak is kötelező hordani a munkaruhát. Tehát nem együttműködő, és nem csapatjátékos. 
3. A dolgozó a menedzser szemében negatívan minősítette az adott napi vezetőt. 
4. A menedzser az adott problémát nem kezelte, hiszen a döntésével ő ugyanúgy megszegte a cég szabályait, ezen felül pedig aláásta a tekintélyét az adott napi vezetőnek. 
5. A szabályokhoz ragaszkodó napi vezető szakmai hírnevét veszélyeztette ez a kényes szituáció, hiszen ebben ő tűnt mások számára kevésbé együttműködőnek.

Ha megnézzük a folyamatát ennek a szituációnak, jól látható, hogy a lázadó kolléga által képviselt agresszív viselkedési minta azért jár sikerrel, mert a másik fél, jelen esetben a menedzser passzívan viszonyult hozzá. 

Tehát visszaigazolta számára, hogy ez elfogadható, és így elérheti a céljait. 

Naponta találkozhatunk ilyen esetekkel, amikor a szabályok be nem tartása több, néha elharapódzó konfliktust, majd később téves következtetéseket von maga után. És ez elég nagy probléma akár etikai, akár humán erőforrás szemmel, hiszen ahol a vezető nem következetes, hogy szinte mindig előfordulhatnak konfliktusok.
Ezek pedig rosszabb esetben azokon a dolgozókon csattannak, akik betartatják, betartatnák a szabályokat.
A kollégák ugyanis a szabályszegésre mindig az engedékeny vezetőre fognak hivatkozni. 

Nem is gondolnánk, de a következetesség elég sokféleképpen nyilvánulhat meg, és éppen úgy, ahogyan a gyereknevelésben is, ez egy hosszútávon működő folyamat, és ugyanúgy jelen kéne legyen a munkahelyeken is. A leírt esetben pontosan látszik a példázat, ami egy hisztiző gyereknél: ha az agresszióra, a domináns(nak tűnő) viselkedésre együttműködéssel reagálnak, akkor a gyerek lesz a domináns fél, és erőszakos viselkedéssel akar majd elérni mindent az életben. 

Mitől következetes egy vezető?

Attól, hogy magát is beleértve, mindenkitől ugyanazok az elvárásai, és ezek mellett hosszú távon kiáll. 

Nem kivételez senkivel, mégis, ha megtörténik, figyel arra, hogy ez ugyanolyan mértékben adott legyen a másik munkatársnak is.

Ha szankcionál, közben minden esetben rávezet a megoldásra és a probléma kezelésének módjára is.

Vannak elvei, amelyek a becsületes hozzáálláson, korrektségen, egyenességen alapulnak.

Komolyan veszi az adott konfliktusokat, ugyanis ha többször előfordulnak, akkor ott nagyobb problémák gyökereznek. 

Helyes az ítélőképessége, hiszen egy adott szituációból le tudja szűrni azt, hogy ki az, aki a feladatért van, és ki az, aki -  sajnos helytelenül - a saját érdekeiért. 

Nem tartja meg azokat a dolgozókat, akik nem képesek beilleszkedni az adott cég és csapat elvárásaiba, mert hosszú távon sajnos nem lesz pozitív hozadéka. Inkább egy ilyen konfliktus, mint egy rosszul teljesítő értékesítői csapat. 

HA TETSZETT A BEJEGYZÉS, LÁJKOLD ÉS OSZD MEG!
KÖVESS A FACEBOOK-ON >>> PMA GOOD COMMERCIAL WORK 

Ha volt hasonló tapasztalatod, írd meg kommentben!