A tavaly óta húzódó világjárvány sokak lába alól kirántotta a talajt, a kiskereskedelemben dolgozók közül is elég sokan így jártak. 

Ismét benne vagyunk egy két hetes üzletbezárási időszakban, ami most sem jön jól sok kiskereskedelmi egységnek, sem a benne dolgozóknak.

Az első boltbezárási korlátozás igencsak rosszul érintett mindenkit: a kiskereskedelemben dolgozók nagy része elveszítette a munkáját, sőt, volt, ahol maga az üzletlánc vonult ki, így nem volt hova visszamenni dolgozni sem.

A második turnusban már szervezettebben zajlott ez a folyamat, mert néhány üzletkategóriát nem érintett a korábbiakhoz képest, számukra könnyítés, hogy nyitva maradhattak, viszont kevésbé igazságos a többivel szemben.

Mindenesetre még mindig a legtöbb kiskereskedelmi egység fennmaradását veszélyezteti az, hogy még elhúzódik a vírushelyzet. És sajnos még mindig rengeteg kiskereskedelmi dolgozóét is. 

Az első hullám alatt nagyon sok üzlet sajnos nehezen kezelte a kialakult helyzetet. Sokan végleg bezártak, és megannyi nagyobb vállalat pedig akárcsak, mint több kisvállalkozás is el kellett engedje az embereit. 

Ez a helyzet pontosan megmutatja azt, hogy ahol van törekvés a professzionálisabb működésre, ott viszonylag rövid időn belül talpra állt a cég. Vagy legalábbis előrehaladottabb a folyamat, mint másoknál, viszont most ez az újabb korlátozás (ami szükségszerű) ismét nehezíti. 

Az élelmiszerüzleteknél biztosabb volt, hogy megmaradjon a munkahelye a bolti dolgozóknak, de ott is csökkentéseket, létszámstopot vezettek be.

A viszont egyáltalán nem mindegy, hogy melyik városban keresünk munkát, mert bár országos szinten kevés munkalehetőség van, de létezik olyan nagyváros, ahol szinte halott az álláspiac. Vidékről és a periférián lévő településekről ne is beszéljünk.

A Profession.hu állásportálon, a mai nap szerint (2021.03.13.) szerint középfokú végzettséggel, kereskedő és eladó paraméterekkel együtt csak Budapesten mindösszesen 41 darab pályázható állás van meghirdetve, ebből sem mindenki fér bele a cégek követelményeibe (pl angol nyelvtudás hiánya). Ugyanezen beállításokkal szűrve például Győrben összesen hét darab álláshirdetés látható. 

Ilyenkor az ember karrierváltásban látja a megoldást, és jó eséllyel tud is váltani, feltéve, ha a leendő munkaadó nem kér kizárólag releváns szakmai tapasztalatot. Vagy ha egyáltalán megfelel a fizikai tényezőknek, és ha be tudja illeszteni a saját életébe a munkabeosztását. Mert van, hogy nem. 

És ez még mind nem elég, nem csak ezzel kell megküzdenie az állás nélkül maradt kereskedelmi dolgozóknak, és valószínűleg más szakmabelieknek is. Saját bőrömön tapasztalom a mikro- és makrokörnyezet teljes empátia nélküli hozzáállását a sokak számára kialakult helyzethez (hálistennek azért pozitív példa is van!). Nagyon sokan küzdenek hasonlókkal, néhány gondolatot helyettük is belevettem a listába.

"Csak az nem talál munkát itt, aki nem akar", vagy "nem akarsz te dolgozni", vagy "de azért nem jó ez így nem?" , "De hát most hirdetnek egy csomó munkát!" 

Kaptál te is hasonló mondatokat még a szeretteidtől is? Vagy rosszalló tekinteteket, amikor elmondod, hogy MÉG MINDIG nincsen munkád? True Stories. 

Nem elég a létbizonytalanság az egész országban, de még az emberek rosszindulatával, tapintatlanságával és tudatlanságával is meg kell küzdened.

Nem elég, hogy az adósságokat, amiket tavaly év elején még röhögve kifizettél, azokat csak görgeted, és halmozódik.

Nem elég, hogy akárhova jelentkezel, a toborzók 99%-a úgy érzi, hogy egy automatikus E-mailt is felesleges beállítani a jelentkezőknek, mert minek. A pályázó meg kétségek között várakozik. Aztán feladja elkeseredésében és depressziós lesz.

Nem elég, hogy az albérlet tulajdonos még mindig arra vár, hogy az egy éve halmozódó elmaradást kifizessed neki, és te nem tudod. Mert nem tudod, és imádkozol, hogy ne tegyen az utcára, és csak a jóindulatán múlik, hogy még van hol laknod.

Nem elég, hogy egyedülálló szülőként a gyerekedet nem tudod a nyakadba akasztani, család nincsen, bébiszitterre meg nincsen pénzed, de oldd meg.

Nem elég, hogy már azt a munkát is bevállalnád, amit azelőtt sosem vállaltál volna be, de még ott is inaktív a jelentkezés gomb a weboldalon.

Nem elég, hogy dolgoznál keményen, megváltanád a világot is, és tegyük fel elég jó skilljeid vannak, de csak malmozol, miután ismét elküldted az összes jelentkezésedet az új hirdetésekre. 

Nem elég, hogy világszinten munkanélküliek lettek az emberek, és nincsen segítség onnan, ahonnan kéne (plusz még félhet is attól, hogy beteg lesz ő vagy bármelyik szerette), de még a megjegyzések, azok igazán "emberiek" és tényleg nagyon kellenek.

És a felsoroltak még mindig azokról szól, akik "jobb" helyzetben vannak, mert tudnak hogyan állásra pályázni, mert van hol lakni még, mert van család, aki még ha nem szívesen is, de segít. Még. 

Mi van azokkal, akiknek mindez nincsen meg? Mi van azokkal, akik úgy zárták be a saját boltjaikat, hogy nem volt hova tovább és most bevétel nélkül van a családjuk? Mi van azokkal, akiknek nincsen segítségük és munkájuk, bevételük? 

Csak jöjjenek már mihamarabb a pozitív változások. Mert már nagyon kellenének.

A következő posztomban álláskeresési tippeket fogok neked írni, és elmesélem, én hogyan szoktam állást keresni, hátha segítek neked egy kicsit. 

Veled is történt hasonló? Neked megmaradt a munkahelyed? Írd meg kommentben!

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha támogatsz egy lájkkal és egy megosztással! 

INSTA @SHOPSALESBLOGHU
FACEBOOK  fb.com/shopsalesblog

Fotók: Pexels